Adventi kalendárium, december 11.

A sok eső után végre kisüt a nap, szebbre fordul az idő, koradélelőtt úszom is jót egy hullámoktól védettebb öbölben. 

Később az út nagyobb városon vezet keresztül. Itt figyelni kell, a jelzés elvész, keresgélem, merre menjek ki a városból. Sebaj, addig is nézelődöm, szép a város, s majdcsak meglesz az út is. A város sűrűjéből kiérve domboldalon sétálok, kisebb házak között, kilátással az óceánra. Aztán erdős rész következik; éppen potyog a szelídgesztenye, jó lesz vacsorára.

Erre a napra a koronát az esti szállás teszi fel: szerény kis hostel, de a legjobb hely az út során. S ami azzá teszi, egyszerűen a fiatal spanyol lány személyisége, aki egymaga fogadja a vendégeket, tartja rendben a fürdőt, konyhát, s mossa az utasok ruháit. Mint egy angyal. Nem csak azért mert gyönyörű, hanem mert ahogy belépsz konkrétan az az érzésed, semmi sem fontosabb számára, mint hogy te jól érezd magad. Mindenkire mosolyog, s ez nem valami erőltetett mosoly, úgy érzed konkrétan neked szól. Amikor megmutatja az ágyamat, kedvesen odakísér, út közben mutatja hol a mosógép, a falon felirat, 3 euró a mosás, de azt modja, azzal ne is törődjek, ma ingyen van, s a szárítás is. Vigyem csak oda a ruhám neki, majd segít. Ez most jól jön, sok az ázott piszkos holmim. Elhelyezkedem, lepakolok, s megyek a ruháimmal, elkéri, hány fokon szeretném ha mosná? Majd ő átteszi a szárítógépbe - mondja - úgyis itt van, s utána majd odahozza az ágyam mellé. Így is történik, ott találom, mire vacsora után visszmegyek. Közben mindenhol jön-megy, mosolyog, elrendez mindent, szól egy kedves szót a vendégekhez. Látom, hogy mindenkinek jól esik a gondoskodása, s itt ezen az estén nem az ágyukba dőlve pihennek a vándorok, mint sok más helyen, hanem a közös konyhában, étkezőben. Talán a lány egyénisége, mosolygós vidámsága vonzza ki őket, fáradtságuk ellenére?

Teához minden van a konyhában, főzök magamnak, közben beszélgetés alakul ki az asztalnál. Egy ausztrál idős hölgy, aki az unokájával járja az utat (ők kocsival vitetik a poggyászukat egyik szállásról a másikra - így is lehet takarékoskodni az energiával); egy fiatal fiú, aki futva teszi meg a távot (őt irigylem, mert csak egy picike hátizsákkal jön, s azt állítja abban van mindene), s egy velem egyidős német hölgy, akit a szülei elvesztése indított az útra. A világ legkülönbözőbb részeiről, a legkülönbözőbb korosztályokból, vetődtünk ide ezen asztal köré, s most jólesik a beszélgetés. Akad akinek különös megélései vannak út közben, bátran mesél róluk, megosztja lelke rezdüléseit a többiekkel. Mire elálmosodunk, kiderül, hogy mindannyian ugyanarra a napra tervezzük hogy Santiagóba érünk. Megbeszéljük, hogy találkozunk ott, azon a napon, este hatkor a templomnál. Jó volt ez a beszélgetés, ez a társaság, máris ismerősökként tekintünk egymássra, jó lesz újra látni a többieket.

Kivételes ajánlat, csak most (ajándékozható is):

Most 25 % kedvezménnyel!

Nézd: